Ezt először meg kell termelni a földeken, hogy utána liszt, majd végül kenyér lehessen belőle.

Ma már modern mezőgazdasági gépekkel végzik a vetést és az aratást egyaránt.

De hogy történt ez régen, mikor még ezek az eszközök nem voltak elérhetők?

Nagyon keményen kellett dolgozni a termőföldön, hogy abból egyszer kenyér lehessen.

Egészen a 20. század elejéig sok család magának termelte meg a búzát saját termőföldjén, hogy legyen a következő évre kenyere.

Ekkor természetesen még kézi erővel dolgoztak, így ez igen fáradtságos munka volt. A legfontosabb gabonaféle a búza. Emellett persze más gabonafélékből is készültek kenyerek, és készülnek ma is, például rozsból, kukoricából, árpából.

Az első lépés a talaj megművelése, ősszel vagy tavasszal ekével szántották fel a földet. Az ekét állatok húzták, melynek nyomán egy szűk árok, barázda maradt a földön.

Ezután fogasboronával simították el a földet. A következő lépés volt a vetés, kézi erővel. Az emberek nyakukba akasztottak egy zsákot, vagy abroszt és onnan szórták kézzel a magokat a földbe.

Ezután be is kellett takarni a magokat, melyet ismét a fogasboronával oldottak meg, vagy tövisboronával, fahengerrel.

Ha már kihajtott, kizöldült a gabona, azt meg kellett védeni az állatoktól, hogy tönkre ne tegyék, meg ne egyék.

Azt tartották, hogy június 24-én, Szent János napjától már nem növekszik tovább a búza, és az aratás kezdete hagyományosan június 29-e volt, Péter és Pál napján.

Az aratás volt talán a legkeményebb munka. Egész nap dolgoztak, sokszor hajnaltól estig, hogy minél hamarabb betakarítsák a gabonát. Nagyon régen a búzát sarlóval vágták le, mely a nők feladata volt.

A 15. században már kaszával is dolgoztak, ezzel lényegesen gyorsabbá vált a munka. Az arató volt legelöl, aki a kaszával levágta a gabonát, majd a mögötte haladó marokszedő kézzel vagy sarlóval szedte össze az levágott búzát. Ezután a kévekötő feladata következett, aki egyforma kötegekbe, kévékbe kötötte a búzát.

Az aratás után utolsó lépésként még tarlógereblyével felgereblyézték a földet, hogy az elmaradt kalászokat is össze tudják szedni, ugyanis nem volt helye pazarlásnak.

Ezzel megtörténtek az első lépések a kenyérkészítés felé. Ezután lehetett a gabonából lisztet készíteni, majd a lisztből kenyeret sütni.

Láthatjuk, hogy régen mennyire keményen kellett dolgozniuk az egyszerű embereknek, hogy meglegyen számukra a mindennapi betevő falat. Szerencsére ma már sokkal korszerűbb és modernebb eszközök léteznek, nem kell kézzel vetni, sem aratni.

Ma már nagyon kevés az olyan család, aki a búzától kezdve magának termeli meg a kenyeret, hiszen ezeket is óriási területeken végzik el, ipari mennyiségekben, azok, akik abból élnek, hogy másokat ellátnak nem csak búzával, de más terményekkel is.

Akinek mindene a földművelés, szívesen belevágna egy ilyen vállalkozásba. Ki ne akarna abból élni, amit szeret?

Hogyan lehet mindezt elérni? Tőke szükséges hozzá, és pontos tervek. Ha szeretné mindezt megvalósítani, van egy tippünk számára.

Rónay Balázs, agrár pályázatíró már 17 éve tevékenykedik a szakmában, temérdek elégedett ügyféllel. Mint tudjuk, a szükséges pénztőkét egy vállalkozás elindításához nem egyszerű megszerezni, ha nincs az embernek nagyon sok félretett pénze.

Rónay Balázs pont ebben tud segítséget nyújtani, hiszen agrár pályázatírásokkal és mezőgazdasági hitelkérelem írásokkal is foglalkozik agrár területre szakosodva. A nyertes pályázat, vagy a hitelkérelem pozitív elbírálása csak a színvonalas megírással elérhető.

Rónay Balázs ebben már profi.

Várja megkeresését bármilyen agrár témában!